Leslie Vargas
fejléckép

Baleset

A rettenetes fájdalom szinte azonnal megszűnt. Szuroksötét, végeláthatatlan alagútban találta magát. A távolról félelmetes sivítással, harsogással érkező szélroham észrevétlenül felkap­ta, majd alaposan megforgatva, beletaszította valami feneket­len mélységbe.
   Miután a kísérteties fogcsikorgatástól visszhangzó tölcsér­ből kijutott, ismerős tájon találta magát. Erősen tagolt szik­lafal magasodott előtte, jobbra pedig kiégett autóroncsot pil­lantott meg. Hirtelen emelkedni kezdett felfelé.
    Csodálkozva figyelt fel a sziklafal tövében heverő véres alakra. A furcsa pózban fekvő, szakállas férfi láttán megdöb­bent. "Ki ez, és hogy került ide?"
    Váratlanul rájött, miért tűnt olyan ismerősnek a súlyos sebesült. A csuklóján lévő, nyolcszögletes, lapos óra mindent elárult. "Ilyen csak egy van a Földön, mégpedig az enyém! De ha az a fickó én vagyok, akkor hogy bújtam ki a testemből?!"
  Töprengéséből egy árnyék megjelenése riasztotta fel. A te­rep fölött lebegve, jól látta, amint egy vöröskeresztes heli­kopter ereszkedik le a völgybe, majd fehérköpenyes férfiak ug­rálnak ki belőle. Egyikük azonnal hozzáfogott az égő roncs ol­tásához, ketten pedig — hordággyal a kezükben — futva indultak a földön heverő alak felé.
   A fiú a magasból jól látta, amint saját földi maradványát beemelik a helikopterbe, majd a gép eltávozik vele.

vissza

 


Fel↑