Káposztás rakott burgonya
Hozzávalók 4 személyre:
- 3 jókora burgonya kb. 1kg ~ 100Ft
- 2 közepes fej vöröshagyma ~ 50Ft
- 3 nagyobb gerezd fokhagyma ~ 30Ft
- 1 konzerv (770gr) fehérboros savanyúkáposzta ~ 300Ft
- 30 dkg füstölt kolozsvári szalonna ~ 500Ft
- 5 db egész csirkecomb ~ 750Ft
- 1 evőkanál mustár
- 1 dl olívaolaj ~ 100Ft
- só, bors, majoranna, oregano
- 1-1,5 dl pálinka ~ 300Ft
- 5 dl száraz, testes vörösbor ~ 300Ft
Szombaton a feleségem ukázba adta, hogy mire megjön a csavargásból, legyen valami kaja. Gondoltam, úgyis állandóan fogyókúrázik, kikészítek neki két müzliszeletet az asztalra, legfeljebb sütök még mellé két tojásból rántottát, arra még futja a szakácstudományomból. Aztán eszembe jutott, hogy nekem is ennem kéne valamit, ezért rácuppantam a guglira, hátha találok ütősebb receptet, ami az én olvasatomban is kivitelezhető. Szerencsémre rögtön rá is bukkantam egy szimpatikus receptre, aminek kellően egyszerű volt a nyelvezete.
Rakott krumpliról volt benne szó, magamfajta fickóknak íródhatott, mert gyakorlatilag abból állt, hogy bárki könnyen megcsinálhatja, nem lehet elrontani, csak bele kell dobálni a tepsibe a hozzávalókat, s már mehet is a sütőbe az egész. Ettől nagyon felvillanyozódtam, s melldöngetve vonultam a konyhába, hogy ki, ha én nem. Rögtön észre is vettem két apró hiányosságot a hozzávalók listájában, amit sietve korrigáltam a két utolsó tétel felvételével.
Megkönnyebbülésemben egy apró pohárka pálinkával nyitottam, aztán nekiláttam. Fütyörészve meghámoztam a krumplit, kevésbé vidáman, inkább sírósan a hagymákat. Szeletelőgéppel - naná, majd kézzel! – kábé 3 milliméteres szeletekre vágtam mindent. Elgyújtottam a sütőt, hadd melegedjen, aztán némi olívaolajjal “bezsíroztam” a tepsi alját, s rétegesen elkezdtem belehajigálni a krumpli és hagymaszeleteket, bőségesen káposztát keverve közéjük. Itt egy pillanatra elbizonytalanodtam, mitől lesz ennek íze is, lévén nem vagyok vegetáriánus. Észrevettem az asztalon a szalonnát, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Gyorsan összeszeltem az egészet, ráhajigáltam az eddigiekre, aztán a kibontakozó látványban gyönyörködve lehajítottam még egy pohárka pálinkát, további munkára ösztönözve magamat.
Eztán jött a munka neheze. Felemeltem az egyik csirkecombot, kicsit súlyzóztam vele a fejem felett, aztán bevillant valami homályos emlékkép, hogy a feleségem ketté szokta bontani őket.
Nézegettem, miképp téphetném ketté a combokat, de rohadt szívós dögök lehettek, biztos kondiztak a baromfiudvarban, mielőtt jobblétre szenderültek. Eszembe jutott, hogy van nekem egy príma jó kisbaltám a fáskamrában, aztán a dekopírfűrész is bevillant, mint mentőötlet. Végül mindegyiket elvetettem – nem volt kedvem kimeszelni utána a konyhát -, s a nehezebbik utat választva, késsel álltam neki. Persze, akárhogy fordítottam a rohadék badis combokat, nem találtam rajtuk fogást.
Ekkor jött segítségként a harmadik pohárka pálinka, aztán brutál force alkalmazásával, ahol értem, ott kaszaboltam, átfűrészelve csontot, ínt, mindent. Pihenésként átpaszíroztam a fokhagymagerezdeket, két evőkanál olívaolajban és 1 evőkanál mustárban elkevertem, majd ezzel a trutyival bekenegettem a combokat, s a krumpli tetejére hajigáltam őket. Szórtam még rá kevés sót, borsot, majorannát, oregánót, aztán alufóliával letakartam az egészet és beküldtem a sütőbe.
Ekkor megnéztem az órát, eddig 50 percet vesztegettem el az életemből minderre. Gyorsan megkóstoltam a vörösbort, nehogy valami vacakot tálaljak fel magamnak az első ebédemhez. Ezután 50 perc üresjárat következett volna, ha nem kell eltakarítanom magam után a romokat. Mikor már a nyálam csorgott a sütő felől terjengő illatoktól, levettem az alufóliát, s még 20 percre visszatoltam a tepsit.
Ekkor hívott a feleségem, hogy jöhet-e haza, kész van-e a kaja. Mondtam, hogy nyugodtan egyen még meg egy szendvicset valahol, ha nagyon éhes, abból baj nem lehet, ki tudja, mivé fajul az első ebédem. Aztán még egyszer kivettem a tepsit a sütőből, hogy megfordítsam a combokat, s így is sütöttem még őket 20 percig. Közben előkerült a feleségem is. Megtálaltunk, aztán adtunk a fogyókúrának, s a háromnegyed részét bevágtuk a tepsinek, a maradék vörösbor kíséretében.
Elkészítve: 1 alkalommal
Megismételve: remélem, még sokszor !
Jó étvágyat !
vissza
